Az idei biológia tananyagunk épp a szavannáról és élőlényeiről szól. Annuska néni elhatározta, hogy ne csak a tankönyvből ismerje meg a 7. évfolyam ezeket az állatokat, hanem irány az Állatkert, hogy élőben is megfigyelhessük őket.
Így október 10-én kiruccantunk a Fővárosi Növény-és Állatkertbe. Miután elkészült a közös fotó, csapatokra osztva, kezünkben a térképpel és a feladatlappal, elindultunk az önálló ismeretszerzésre, felfedezésre.
Olyan jól éreztük magunkat az igazi kirándulóidőben, hogy a tervezett ott-tartózkodásunkat meghosszabbítottuk egy órával. Meglátogattuk a pillangóházat, ahol nem csak a színes rovarokat vettük szemügyre, hanem az előző tananyag, a trópusi esőerdők fán lakó virágait is felismertük. Közben a szemfülesek a „Légy ott”-okat is figyelték, hogy ne maradjanak le a látvány etetésről vagy éppen a fóka show-ról. Nem is gondoltuk, hogy ilyen jól idomíthatók ezek az állatok. Rácsodálkoztunk arra is, hogy a jegesmedve sütőtököt csemegézett. Elhaladtunk a Varázshegyen keresztül az éppen vadhúst evő ragadozó madarak mellett is.
Többféle majmot is láttunk, de a csimpánzok adták a leginkább közönségcsalogató műsort. Néhányan fotózkodtak abban a terepjáróban, melynek a fele üvegfallal volt leválasztva, és a platója átnyúlt a tigris helyére. A fenevad fölfeküdt a kocsi hátuljába, és azt a hatást keltette, mintha ő is utazna az autón. Igen fura látványt nyújtott a hangyász hosszúra nyúlt fejével, az utat söprő farkával. Sokaknak tetszett az állatsimogató: a kecskék mellett az emuk is barátságosnak tűntek, de aztán csak megfuttattak bennünket. Jártunk a Hol nem volt várban is, és azt is láttuk, hogy milyen nagyszabású építkezés folyik, hogy még több látogatót vonzzon az Állatkert. Amikor elfáradtunk, a Japán-kertben pihentünk, vagy a játszótéren próbáltuk ki a hintákat.
A kirándulásunk végén megállapítottuk, hogy csak több nap alatt lehet mindent alaposan végig járni, megismerni. A fáradtság ellenére is nagyon jól éreztük magunkat.
7.-es lányok