15 felső tagozatos diák Ami néni és Andi néni kíséretében május 6-án kora reggel indult útnak Csolnokról. Egy kisbusszal utaztunk volna, de egy szerencsés véletlennek köszönhetően Dorogon átszállhattunk egy nagyobb, kényelmesebb buszba. Az út hosszú volt, de jó társaságban telt.
Kis késéssel, este fél nyolcra érkeztünk meg Ubstadtba, ahol az iskolában süteménnyel és almalével vártak már bennünket a tanárok, szülők és a cserepartnereink. Egy rövid köszöntő és egy kis tájékoztatás után folytattuk utunkat a családokhoz.
A második napot óralátogatásokkal kezdtük, ami után a polgármesteri hivatalban fogadtak és köszöntöttek minket. Mindannyian aláírtuk a vendégkönyvet, majd a polgármester úr finom édességgel és egy kétszemélyes labdajátékkal ajándékozta meg a cserepartnereket. Ezt követően egy bevásárlóközpontban ebédeltünk és vásárolhattunk, ahonnét a sinsheimi Technikai Múzeumba mentünk. Voltak ott repülőgépek, amikre felszállhattunk, sokféle autó, motor, sőt még vonat is. A moziteremben megnéztünk egy szép 3 D-s filmet Amerika természetvédelmi területeiről, majd visszatértünk az iskolába, ahol pizzával vártak bennünket.
Szerdán is belenézhettünk a német gyerekek két órájába, utána pedig vonattal Karlsruhéba utaztunk, ahol a kastélyban egy mükénéi vándorkiállítást tekintettünk meg idegenvezetéssel. Sok vicces dolog is történt itt. Ezután az állatkertbe mentünk, ami sok tekintetben más volt, mint a hazaiak. Néhány állat szabadon sétált köztünk, mint pl. a kacsák, pávák, de volt egy olyan terem is, ahol körülöttünk repkedtek a denevérek. Vacsorára a Partnerkapcsolati Egyesület grillezést tervezett számunkra, de az esős idő miatt erre nem kerülhetett sor. Helyette finom sülteket és salátákat rendeltek nekünk.
A negyedik napon kivételesen a fogadó diákok is velünk jöhettek a heidelbergi kirándulásra. Elsőként hajókáztunk egyet a Neckaron, közben elfogyasztottuk az iskolában kapott úti csomagot, majd felsétáltunk a kastélyhoz. Visszaérve a sétálóutcába kis csoportokban szabadon elmehettünk szuvenírt vagy valami ennivalót venni. Sajnos esett az eső, így csak esernyővel tudtunk sétálni.
Az utolsó nap reggelére falmászást terveztek nekünk a sportcsarnokban. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy fel merjünk mászni, de megérte. 9:30-kor elbúcsúztunk vendéglátóinktól és hazaindultunk.
Köszönjük a lehetőséget az iskolának és a Német Nemzetiségi Önkormányzatnak.
Szerintem nagyon tanulságos volt ez az egy hét, jó pár szóval, kifejezéssel és sok-sok élménnyel gazdagodhattunk. Barátságok szövődtek és erősödtek meg. Már alig várom, hogy jövőre ők jöjjenek hozzánk.
Miereisz Tamara 7. osztály
