Iskolánkról
Kezdőoldal | Iskolánkról
Eredményeink
A csolnoki általános iskola rövid története
Készült Wagenhoffer János iskolatörténeti kutatásának felhasználásával
Az elemi oktatás kezdetei Csolnokon
Az elemi oktatás indulása a reformáció idejére tehető. A feltevést valószínűsíti, hogy az 1606-os országgyűlés Kassán a falvak számára biztosította a vallásszabadságot. A falu összes gyermeke templomi katekizmus-oktatásban részesült a lelkész által. Ez az oktatási forma folytatódhatott a török hódoltság után is, 1699-től, amikor néhány református család újból megtelepedett itt.
A 18. század elejétől kezdve lényegesen megváltozott a lakosság nemzetiségi összetétele. A földbirtokos egyre több munkást telepített be német földről és az Északi-Kárpátok vidékéről. Ezzel a katolikusok számaránya is megnövekedett. Az 1738-as nagy pestisjárvány után szinte kizárólag a Rajna-vidékről érkező német parasztok és kézművesek telepedtek meg Csolnokon, s tették uralkodóvá frank tájnyelvüket. Egy 1732-ben kiadott helytartótanácsi rendelet kötelezte a földesurakat iskolaház, Domus Scholaris építésére, mely egyben az iskolamester lakása is volt. A ház fenntartását a községre bízták.
1738-ban újraalapították a plébániát. Pontosan nem tudjuk, hogy az iskola létrehozása mikorra datálható, de feltehető, hogy néhány évvel a plébánia-alapítás után. Az 1732-es Canonica Visitatio még nem, de az 1755-ös már említi.
A Ratio Educationis-tól az Eötvös-féle népiskolai törvényig
Csolnokról a legközelebbi adatot az 1782-es Canonica Visitatio-ban találjuk. Ebben a jegyzőkönyvben történik először említés az iskolába járó gyerekekről, bár létszámukat elhallgatják.
A tanodai épület helyének és az iskolás gyerekek létszámának első írott említése a világi hatóságok vizsgálatában, „Az elemi tanodák állapotát kimutató rovatos jegyzék” című, 1845-ben közölt összeírásból és az egyházi vizsgálat 1846-os jegyzőkönyvéből ismert. A tanodai épület hegyen, a templom és plébánia szomszédságában fekszik igen szép téren, egy 24 négyszögöles tágos teremből áll, egy fedél alatt a mesteri lakkal. Tanodába alkalmas (6-12 éves), katolikus gyermek összesen 179 van a faluban, ebből 83 fiú, 96 leány, iskolába mind a 179-en járnak. Az összeírás megállapítja az iskoláról, hogy jól elrendezett 2 osztályos elemi tanoda, ahol az iskolamester, a nagy gyereklétszámra való tekintettel oskolasegédet tart. Az istentisztelet nyelve minden harmadik vasárnap szlovák, a többin német. Feltehető, hogy az iskola tanítási nyelve is ilyen megoszlású lehetett, ahogy az 1812-es vizsgálat is megállapította.
Az 1845-ös új tanterv az eddigi tantárgyak mellett az éneket és a magyar államnyelvet kötelezővé tette, és elrendelte, hogy 100 tanulólétszám felett segédtanítót kell alkalmazni.
Az 1848-as iskolatörvény újból megerősítette az anyanyelvi oktatást, valamint új tantárgyakat tett kötelezővé az 5. osztályban. Csolnokon ilyen nem volt.
1854-ben helytartótanácsi rendelet született a vasárnapi iskolák (Sonntagsschule) felállításáról (későbbi neve: ismétlő iskola), amely heti egy napon, néhány óra keretében nyújtott gazdasági ismereteket 13-15 éves fiatalok részére. Ugyanez a rendelet határozza meg az elemi iskolai tanítás szünnapjait: újév, a pünkösd 2 napja, mindenszentek, a császár névnapja, búcsú, aratás, szüret és a falu egyházi ünnepei; illetve az osztályzatokat (magatartás: sehr gut, gut, mittel, schlecht; szorgalom: fleißig, gut, nachlässig, schwach). Minimális oktatási célként tűzte ki a rendelet, hogy a gyermekek legalább írni-olvasni megtanuljanak, ennek érdekében írásra-olvasásra az összes órák 54%-át, számolásra pedig csak 11%-át fordították. A tanítás de. 8-11-ig, du. 2-4-ig tartott.
1755-ös Canonica Visitatio
már említi iskolánkat.
Az 1868-as Eötvös-féle Népiskolai Törvény
Az 1868-as Népiskolai Törvény megjelenése utáni csolnoki oktatási viszonyokra vonatkozóan Németh Antal kir. tanfelügyelő 1873-as és 1875-ös jelentéseiből nyerünk adatokat. Csolnok községben még nincs ismétlő iskola. Tankötelesek: 6-12 éves korig 65 fiú, 70 leány, 13-15 éves korig 33 fiú, 39+1 izraelita leány. (Az előbbiek „mindennapi”, az utóbbiak pedig „ismétlő” iskolások.) Iskolába járt: 1 magyar, 166 német, 19 tót; 64 fiú, 66 leány. Ismétlős 28 fiú, 28 leány. Az iskola jellege: római katolikus felekezeti, tulajdonosa a község. Az épület régi, már 1857-ben „renováltatott”, falai kőből és téglából épültek, födele zsindely. A tantermek száma: 2, melyek mindegyike deszkával van pallózva. A fiúk a lányoktól elkülönítve tanulnak.
A magyarosító iskolapolitika
Az 1879. évi 18. sz. tc. minden nem magyar tannyelvű népiskola számára kötelezővé teszi a magyar nyelv tantárgyként való oktatását. Az 1907. évi 22. sz. iskolatörvény, az ún. Lex Apponyi, azt az oktatási célt tűzte a nemzetiségi tannyelvű iskolák tanítói elé, hogy tanulóik a magyar nyelv szóban és írásban való tökéletes elsajátítását érjék el. Miután ennek az elvárásnak a tanítók többsége nem tudott eleget tenni, egyrészt fegyelmi eljárások százait indítják a pedagógusok ellen, másrészt a nemzetiségi iskolák nagy részében az eddigi anyanyelv helyébe az államnyelvet, a magyart vezetik be tannyelvként.
1896-ban környékünk minden, azelőtt nemzetiségi tanítási nyelvű népiskolája vagy vegyes nyelvűvé, vagy magyar tannyelvűvé vált. Csolnok lakossága ekkor 1403 fő, mindnyájan németek (a kisebbségi szlovák lakosság ez időre jórészt beolvadt), felekezet szerint 1391 r.k., 12 izraelita. Az iskolaépület 2 tanteremből és a kántortanítói lakásból áll, a plébánia-lak mellett.
1899-ben az iskola 2 tantermes, mindkét terem 11 m hosszú, 3,4 m széles és 3,28 m magas. A padok 4,20 m hosszúak. 210 gyerek jár az iskolába.
Az új iskolaépület
Csolnok község képviselőtestületi gyűléseinek jegyzőkönyvei 1895. július 17-től 1902. május 20-ig, 7 éven keresztül tárgyalják a Megyei Közigazgatási Bizottság határozatait, miszerint a két tantermes, célszerűtlen, szűk és rozoga iskola helyett új iskolát kell építeni, 4 osztályossá felfejleszteni, két új tanítói állást szervezni.
Az új iskola 1903-ra épül fel 4 tanteremmel. A régi iskolai épületet tanítói lakásokká alakították át. (Ez az 1903-as iskolai épület ma orvosi rendelő.) A nem magyar anyanyelvűek 13,8%-a tudott még csak magyarul Csolnokon. Az iskola belső életére vetnek fényt a régi népiskola naplói. A legkorábbi az 1903-04-es tanévből való, melyben egy érdekes kérdés szerepel: „a nem magyar anyanyelvű és a beíratás alkalmával magyarul beszélni nem tudó tanuló a tanév végéig magyarul beszélni megtanult-e, és pedig folyékonyan beszélni vagy csak töredezve?” Ez 1935-ig állandóan ismétlődő kérdés. Azt is megtudjuk, hogy a bányászgyerekek létszáma 16 fő.
Az elemi iskolai oktatás 1908-ban vált ingyenessé. Az esperesi tanfelügyelői kerület évzáró jelentéseiből megtudjuk, hogy az új négy tantermes iskola földszintes, kőből és téglából épült, cseréppel fedett, r.k. felekezeti. A tantermek mindegyike 10 m hosszú, 6 m széles, 4 m magas, 60 m2 területű volt. 1910-től a fiúkat fa-, papír- és agyagmunkára, valamint selyemhernyó-tenyésztésre tanítják.
Az iskola állapota 1913-tól 1917-ig fokozatosan romlott. A tanulólétszám az 1912/13-as tanévben 355 fő volt, a következő évre 303 főre csökkent, a vörhenyjárvány miatt az iskola „1913. okt. 1-től június végéig hatóságilag bezáratott”. Az 1911/12-es tanév II-III. osztályának létszáma 88 fő, egy tanító keze alatt. Anyanyelvük szerint 78 német, 10 magyar. Az összevont tanulócsoportban a bányász származású gyerekek száma 50 fő, közülük 9 „Colonia”-lakos. A „Colonia”-lakos (Auguszta-bányatelep, ma Rákóczi-telep nyugati része) gyerekek utoljára az 1911/12-es tanévben vannak feltüntetve, amiből az Auguszta-kolóniai iskola építési idejére, az 1912-13. évre lehet következtetni. A bányászgyerekek aránya a mi iskolánkban is egyre nőtt. Az 1922/23-as tanévben a 272 mindennapi tanulóból már 167 fő bányász szülők gyermeke; német anyanyelvű 267, magyar anyanyelvű 5.
Iskolaügy a két világháború között
923-ban kerül sor a kisebbségi iskolaügy első rendezésére, a következő évben pedig a kormány engedélyezi az „Ungarländisch-Deutscher Volksbildungsverein”, a Német Népművelődési Egyesület megalakulását, mely a német anyanyelvnek az iskolai oktatásban való fokozottabb alkalmazására törekedett. A rendelet a nemzetiségi elemi népiskolák 3 típusát különbözteti meg:
- A-típus: nemzetiségi tannyelv, az államnyelv kötelező tantárgy
- B-típus: két tannyelvű (a tárgyak egy részét magyarul, más részét anyanyelven oktatják)
- C-típus: tanítási nyelv a magyar, a nemzetiségi nyelv kötelező.
1935-ben az egységes típust tették általánossá, azaz a két nyelven oktató iskola típusát. Esztergom megyében 21 német és szlovák iskola működik, ezek egyike a csolnoki, 1926-ig B-típusú tanítással. A csolnoki r.k. elemi népiskola német nyelvoktatására különös érzékenységgel ügyelt a „Volksbildungsverein” helyi csoportjának vezetősége.
Az 1938/39-es tanév V. osztályos naplójában már több felsorolást találunk arra, mit tanítottak németül: olvasást, írást, beszéd- és értelemgyakorlatot, fogalmazást, nyelvi ismereteket, valamint a hittant.
Az 1939/40. tanévben két tagozatot szerveztek, magyart és németet (kétnyelvű). A magyar tagozat két tanulócsoportból áll, az összevont I-II-III. osztály, és a IV-V-VI. osztály, összesen 87 tanulóval. A német tagozat – amelyben bizonyos tantárgyakat magyarul is oktattak – tanulóinak száma 440 fő, hét tanulócsoportban.
Az 1903-ban épült iskola 4 tantermével már nem felelt meg a megemelt követelményeknek. 1929. július 1-jén kezdődött a mai, 8 tanteremből és tanítói lakásokból álló iskola építése. Ünnepélyes felavatása fényes külsőségek között 1930. szeptember 24-én zajlott le. Az új iskolában az 1930/31-es tanévben 6 osztályteremben indult meg a tanítás.
Az iskola vezetése
Az 1868. évi népiskolai törvény rendelkezése alapján az iskola közvetlen, igazi gazdája, ügyeinek intézője, a felsőbb szervek előtt képviselője az iskolaszék (későbbi nevén Iskolatanács) volt. A felekezeti iskola felsőbb szerve az esperesi kerület esperese és az állami iskola-felügyelő volt. A községi képviselő-testület által választott iskolaszék 8, később 12 tagból állt. A tagok tekintélyes, de nem szakértő falusi emberek; elnöke a mindenkori plébános, jegyzője általában a kántortanító, a község bírója képviselte a közigazgatást, a gondnok – kurátor – feladata volt az iskola pénzügye. Az iskolaszék hatásköre az iskola-fenntartás és a tanítók kétharmados többséggel való megválasztása.
Az iskolaszék (Schulstuhl) feladatai: hetente iskola-látogatás, a tandíj megállapítása, a tanulók iskolába járásának ellenőrzése, szülők megintése, tanítási rend és az iskolai törvények betartatása.
Gondoskodik az iskola javításáról és taneszköz-ellátásáról. Elsőfokú bíróság a szülők és tanítók, valamint tanítók és tanulók közti nézeteltérésekben. Az iskolaszék tagjai részt vesznek az év végi nyilvános vizsgákon.
Az általános iskola
A 2. világháború után 1945. április 17-én három tanítóval hatszáz gyermek számára megkezdődött a tanítás olyan zavaros légkörben, melyet az „igazolóbizottságok” tevékenysége, a letartóztatások vagy internálások, a parasztok összetelepítése, a telepesek érkezése majd továbbállása, kitelepítési előkészületek teremtettek. Az 1945. augusztus 18-án kelt – 6660/1945. sz. – rendelet kötelezővé tette a 8 osztályos általános iskola megszervezését. Az 1946/47. tanévben már a reform szerinti új iskolatípusú oktatás indult a csolnoki, körzeti iskola központi, „felekezeti”, az Auguszta-bányatelepi és a XII. aknai „bányatársulati” iskolákban. 1948-ban mind a felekezeti, mind a bányatársulati iskola állami általános iskola lett, melynek igazgatója már nem függött a régi iskolaszéktől, mert az egyházat különválasztották az államtól.
A csolnoki általános iskola kezdetben „körzeti” iskola volt. A hozzátartozó tagiskolák: a Rákóczi-telepi (amely később önálló iskolává fejlődött), a XII. aknai, IX. aknai, az utóbbiak összevont alsó tagozattal rendelkeztek. 1970-ben a község területén a 4 általános iskola tanköteleseinek száma 620 fő, a tantermek száma 20, a pedagógusok létszáma 38 fő.
A dorogi bányavidék első szenét Csolnokon találták 1781-ben. Azóta a bányászok létszáma időről-időre fokozatosan emelkedett. A 20. század közepére a község lakosságának már többsége él a bányászatból.
Ez volt az oka annak, hogy a 2. világháború után, a német kitelepítések idejében az egész község 1946-ban népgazdasági érdekből felmentést kapott a kitelepítés alól; a „kollektív felelősség” alól azonban nem. Ez volt az oka a nemzetiségi oktatás évtizednyi kimaradásának, a német nyelv közéletből való kitiltásának, amely máig befolyásolja a németség nemzetiségi tudatát. A jelenlegi dolgozó szülők teljes generációja esett ki anyanyelvük iskolai oktatásából.
A német nemzetiségi nyelvoktatás iskolánkban az 1955/56-os tanév bátortalan kezdeti lépései után igen szerény tanulólétszámmal igazából csak 1957. II. félévében kezdődött. A rendelet szerint azon 15 szülő gyermekei részére, akik ezt szóban kérik, biztosítani kell az oktatást, amely akkor tanulócsoportonként heti 4 német órát jelentett.
A kétnyelvű nemzetiségi oktatás 1987-ben vezettük be.
Az ezredfordulón az általános iskola két telephellyel működött. 2003-tól egy ideig kisebbségi nevelést folytató kétnyelvű iskola volt. Csolnok Község Önkormányzata fenntartásából 2007-ben került a Csolnok és Környéke Közoktatási Intézményfenntartó Társuláshoz (Annavölgy, Csolnokon két telephely, Dág, Máriahalom, Sárisáp, Úny). 2008-ban megszűnt a Szent Borbála utcai (Rákóczi telepi) telephely.
A Csolnok és Környéke Körzeti Általános Iskola fenntartója 2013. január 1-jétől a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (KLIK) lett.
A Csolnoki Német Nemzetiségi Önkormányzat 2014. szeptember 1-jén, az elsők között vette át a KLIK fenntartásából a település iskoláját.
Company
About
Team
Contact us
Locations
Services
Pilke leaking
Drain cleaning
Toilet leaking
Overflowing
Newsletter
Dolor amet, consectetur adipiscing elit sed
do eiusmod tempor incididunt